Az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik, Bélféreg | A Pallas nagy lexikona | Reference Library


Magyarra átültette és kibővítette: dr. Kotlán Sándor. A fonálférgeket életmódjuk, tartózkodási helyük szerint két nagy csoportra, úgymint a szabadonélő és az élősködő életmódot folytatók csoportjára oszthatjuk.

az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik széklet tesztek a paraziták uk

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a fonálférgeknek ilyen két csoportra való széttagolása pusztán a gyakorlati igények vagy kényelmi szempontok figyelembevételével indokolható. Felépítésük és bonctani sajátosságaik alapján az összes fonálférgek szerves egészet alkotó csoportnak tagjai, melyek közt egyrészt szabadonélő, másrészt élősködő állatokat találunk, éppen úgy, mint sok más állatcsoportban.

Amíg az ú. Kétségtelen dolog, hogy az élősködő fonálférgek hosszú idők folyamán a szabadonélőktől származtak le; a szabadonélő fonálférgek tetemes számának élősködő fonálférgekké való átalakulása csak lassan, fokozatosan következett be. Erre utal egyebek közt az a körülmény is, hogy az élősködő fonálférgek közt számos olyan fajt ismerünk, mely fejlődése során átmenetileg következetesen szabadon él.

A fonálférgek igen kevés kivételtől eltekintve megnyúlt, fonál- orsószerű- vagy hengerestestűek, hosszuk nem ritkán vastagsági átmérőjüknek sok százszorosát teszi, keresztmetszetük mindig köralakú. Kültakarójuk a különböző fajok szerint változó vastagságú és szerkezetű, az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik tüskeszerű képleteket is viselő cuticulá-ból és az utóbbit kitermelő, lágyabb szövetrészekből, az ú.

A subcuticula a test üre felé szabályos elrendeződésű lécek vagy gerendázatok alakjában kiemelkedik: egy-egy ilyen kiemelkedés, az ú. Az oldalmezők és középvonalak közt a hosszanti irányban helyezkedő izomsejtekből felépített izomzat foglal helyet.

Ennek az izomzatnak segítségével csak kígyózó mozgást végezhet a fonálféreg; teste összehúzódni és kinyúlni nem tud.

Testüknek mellső végén van a szájnyílás, melyet vagy ú. A szájnyílás igen gyakran közvetlenül az izmos háromosztatú nyelőcsőbe folytatódhat, számos fajnál azonban a szájnyílás és a nyelőcső közt sajátszerű garat, a szájtoknak nevezett üreg tűnik fel. Ennek külső pereméből, sokszor tetemes vastagságú oldalfalából vagy alapjából változó alakú és nagyságú, fogszerű képletek emelkednek ki, amelyek mint állandó bélyegek a fajok meghatározására kiválóan alkalmasak.

Egyik-másik csoportnál a nyelőcső a bélbe való átmenetel előtt sajátságos és ugyancsak háromosztatú zárószerkezettel van ellátva.

Magyarra átültette és kibővítette: dr. Kotlán Sándor.

A test végén vagy közel ahhoz található a végbélnyílás, amellyel a bélcsatornának a rövidebb-hosszabb végső része, a cuticulával bélelt végbél a külvilágra nyílik.

Rendszerint a nyelőcső középső harmadának magasságában, a nyelőcsövet gyűrűalakban körülfoglalva található a központi idegrendszer, az ú. Itt rendesen hatalmas ganglionsejt-csoportok sorakoznak körben egymás mellé.

Gyakori megbetegedések

Ezekből a test egész hosszán a középvonalakban hátrafelé végigfutó idegnyúlványok indulnak ki. Míg előrefelé ugyancsak az ideggyűrűből kiindulva, rendszerint 6 idegnyúlvány halad, melyek mindegyike egy-egy feji papillában, mint tapogató érzékszervben a szájnyílás körül végződik.

Hasonló idegvégződések főleg a szabadon élő fonalférgek-nél a test felületén nagyobb számban is találhatók elszórva.

Ascaris lumbricoides

Kiválasztórendszerük változatos kialakulású; egyes fajokban különleges mirigyes szervek végzik a kiválasztást, másoknál e célra ugyancsak a test egész hosszán át, az oldalmezőkben végigfutó s rendszerint a test elülső harmadában egyetlen nyílással a külvilágra nyíló csatornarendszer szolgál. A fonálférgek csaknem kivétel nélkül váltivarúak. A hímek csíraszerve a rhachisból kiinduló, csőszerű képlet, melynek vezetéke a végbélnyílással közösen nyílik a külvilágra.

A hímnek farki végén, főleg az élősködő életmódot folytató fonálférgeknél igen gyakoriak az ú. A női ivarmirigyek ugyancsak csőszerűek; a petefészekből kiinduló petevezető végeredményben a fajok szerint változó szerkezetű méhbe folytatódik, melynek nyílása gyakran a test végén, számos fajban azonban a test közepén vagy éppen az elülső harmadban található.

A méhnek hossza, tágassága, kanyarulatainak száma a benne felhalmozódó petéknek mennyisége szerint a különböző fajokban más és más lehet.

De változó viszonyokat találunk a petéknek a méhen belül való fejlődése tekintetében is. Helminthiasis diagnosztizálása és kezelése fajok, amelyek méhében a fejlődésnek igen alacsony szakán álló peték vannak felhalmozva s az utóbbiak ilyen kezdetleges fejlettségi stádiumban is ürülnek ki a külvilágra.

Ezeket ovipar fonálférgeknek nevezzük. Az embryonális fejlődés ebben az esetben a petéknek a külvilágra jutása után kedvező viszonyok nedvesség és hőmérséklet az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik esetén a fajok szerint más-más idő alatt fog bekövetkezni.

Ilyen fonálférgek pl. Számos fonálféreg-faj magzati fejlődése már a méhen belül indul meg, azaz a méhből kijutó peték a barázdálódás különböző szakaszait tüntetik fel. Ezeket ovovivipar fonálférgeknek nevezzük. Ebben az esetben a magzati fejlődés esetleg már a méhen belül, vagy pedig a méhből való kijutás után rövidesen befejeződik, azaz a féregalakú, mozgó magzat kialakulása után el is hagyja a pete burkait. Ilyen a bányaféreg Ancylostomakülönböző Strongylia-fajok fejlődése. Végül vannak olyan fonálférgek is, amelyek méhében az embryonális fejlődés minden szakaszát feltüntető peték, sőt nagyrészben már szabad magzatok is vannak.

Bél-Trichinella Trichinella spiralis Owen hím és nőstény. Betokolt Trichinella-álcák sertés izomzatában. Koflán rajza.

az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik

Ezeket elevenszülő vivipar fonálférgeknek nevezzük. Idetartozik pl. A fonálférgek petéinek alakja, nagysága, szerkezete az egyes fajokra nézve igen jellemző sajátságokat tüntet fel, úgyhogy egyes fonálférgekkel való fertőzöttségnek kiderítése éppen a petéknek kimutatása útján ejthető meg.

Igen változatos módon folyik le a petékből kibújt féregalakú magzat további, ú.

I. OSZTÁLY: FONÁLFÉRGEK (NEMATODA RUD.)

Ez lehet részint közvetlen Ascaris, Trichuris, Oxyurisrészint bizonyos ideig szabadon éléssel és végül köztigazdával kapcsolatos. A postembryonális fejlődés során a fonálférgek az ivarérettség eléréséig többször vedlenek. A legtöbb fonálféreg négyszer vedlik.

Csak egyetlen család képviselőinél tapasztaljuk a fejlődésnek azt a sajátos módját, hogy szabadonélő váltivarú és erre szűzen szaporodó parasitikus egyedek következnek egymásután. Ezt a jelenséget heterogoniá-nak nevezzük. Erről a következőkben, egyes fajok felsorolása alkalmával még meg fogunk emlékezni. A fonálférgek rokonsági viszonyaival és rendszertanával, főleg a legutóbbi évtized alatt, számos kutató foglalkozott. E kutatások eredményeképpen derült ki az, mint erre Baylis és Daubney rendszertani munkájukban rámutatnak, hogy a fonálférgek legősibb formáinak a három ajakkal felruházott Ascaroideákat kell tartani.

E csoportba az összes szabadonélők, továbbá a parasitikusoknak az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik része, valamint az átmeneti formák is beletartoznak. A szabadonélő és átmeneti ú. Az előbbiek jobbára apró, alig néhány mm hosszúságú állatok, melyek édes- és sósvízben, giardini naxos italy, talajban, moha közt, rothadó anyagokban olykor nagy tömegekben élnek. A változatos Rhabditis, Diplogaster, Rhabdolaimus Syphonolaimus és számtalan más nemzetségbe tartozó fajok testén, különösen annak elülső végén nagy számban sörteszerű képletek tűnnek fel, melyek minden jel szerint érzékszerveknek minősíthetők.

Nem ritkák továbbá a feji végen, a száj körül kialakuló szemölcsök, a szájban fogszerű képződmények, vagy garatjuknak sajátságos vértezettsége, mely berendezések mind a táplálékszerzés és feldolgozás céljára szolgálnak.

Régóta ismert érdekes állatka az idetartozó ecetféreg Anguillula aceti Ehrbg. A hazai édesvizekben élő fajokat Daday Jenő tanulmányozta s több új fajt is írt le.

Egyik-másik fajuk rothadó anyagokban könnyen és gyorsan tenyészthető.

tanalbit a paraziták számára tengeri fergek

Vannak fajok, pl. Ezeket önkéntes: fakultatív élősködőknek nevezzük. Nagyon érdekesek s részben mezőgazdasági nézőpontból is fontosak a különböző növényeken élősködő, továbbá az ú.

az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik

A Dongóméhek fonálférge Sphaerularia bombi Dufour. Ezek sorából a poszméhekben élősködő Sphaerularia bombi Dufour kifejlett korában csodálatos testformájával már régebben is méltán felkelthette a természetbúvárok érdeklődését.

Ennek a Trichinella tünetek emberben alig néhány mm hosszúságú fonálféregnek hímjei és nőstényei életük nagy részét a talajban töltik. Itt történik a nőstények megtermékenyítése is, aminek bekövetkezte után a hímek elpusztulnak, a nőstények pedig nagyszámú utódaiknak felnevelése céljából alkalmas gazdákba, leggyakrabban a poszméhek testébe hatolnak, ahol uterusuk az óriási számban termelt peték és az ezekből kibúvó magzatok által fokozatosan tágítva, csodálatos nagyságot ér el.

Az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik a féreg testürege nemsokára szűknek bizonyul a nagymértékben kitágult uterus befogadására, ez az utóbbi s vele kapcsolatban az úgynevezett zsírtest a nőstény testéből kitüremkedik s végül is az utóbbinak mintegy 15 az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik 20 szeresére nő.

A vázolt fejlődéshez s a nőstényeknek a fajfenntartás utáni törekvéssel magyarázható csodálatos átalakulásához sok tekintetben hasonló viszonyokat mutat egy másik fonálféreg, a gubacslégy Cecidomyia pini álcájában, ennek testüregében élősködő, Leuckart által felfedezett Atractomea gibbosum. Ebben az esetben is csak nőstények élősködnek, miután a hímekkel együtt a talajban ivarérettekké váltak. Annak ellenére, hogy egyik-másik gubacslégyálcában nagyszámmal 20–50 is találhatók e férgek, a légyálca a legjobb egészségnek örvend, sőt e férgekkel való fertőzöttség rendes fejlődését és bábbá, illetve léggyé való átalakulását károsan nem befolyásolja.

Mint különböző vadonélő növények- részben azonban az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik növényeinknek lakói és igen sokszor komoly veszteségeket is okozó kártevői, nevezetesek az Anguillulina Tylenchus, Paratylenchus, ParasitylenchusTylenchulus, Aphelenchus és Heterodera nemzetségekbe tartozó fonálférgek.

  • Paraziták a testünkben | TermészetGyógyász Magazin
  • Orsóférgesség - Felelős Állattartás
  • Fagyasztó paraziták
  • Elnevezés[ szerkesztés ] A fonálférgek nevüket cérnaszerűen vékony, hosszú testalakjukról kapták.

Ezeknek egyik különös ismertető bélyegük a feji végen található, mozgatható, kiölthető, tőrszerű képlet stylet. Már mintegy óta ismeretes az úgynevezett búzaféreg Anguillulina triciti Steinbuchrégebbi néven Tylenchus scandens Schn. Milyen olcsó gyógyszer férgek számára férges szem már a kalászban, ha a toklászokat széjjelhúzzuk, olyan alakú, mintha kőüszögös volna. A jellegzetes fekete port azonban nem tartalmazza tudniillik az üszög spóráit, nem is puha, mint az üszögös búzaszem, hanem kemény, ujjal szét nem nyomható, félakkora, rövidebb és vastagabb, mint az egészséges búzaszem.

Színe sötétbarna, majdnem violás, fekete vagy sárga, elszórtan sötétbarna foltokkal.

Fonálférgek

Ha felvágjuk, az aránylag igen vastag, sötétbarna szem fáshéjú, tartalma bélszerű, sárgás-fehér, szemcsés anyag, mely vízcseppel érintve, azonnal felduzzad és már kis kerekféreg tojás gyógyszer alatt is jól átható, számtalan finom szálra bomlik szét.

Hosszuk ebben a fejlődési szakban alig 0. Ha e férgektől ellepett beteg búzaszem a nedves talajba kerül, az abban az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik mozdulatlanul fekvő férgek felélednek, az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik addigi tartózkodási helyeiket, a talajban széjjelvándorolnak. Ha útközben fiatal búzanövényre akadnak, erre felkúsznak és fokozatosan mind magasabbra és magasabbra törekedve előbb-utóbb a fiatal kalászt is elérik, amelyben befészkelődnek.

A nőstények nagyszámú petét raknak s azután éppúgy, mint a hímek is, elhalnak. E közben a kinövés egyre nő, s ez a búzaszem érésének idején már az utóbbinak nagyságával egyenlő. A kalászba behatolt első féregnemzedék ebben az időben már kihalt; a petéikből a piciny magzatok kibújtak és mint fejletlen álcák, a növedéknek a szabadszemmel látható poros-szálas tartalmát adják.

Ez a növedék a látszólag élettelen férgekkel együtt összeszárad s ez úgynevezett üszkös búzaszemmé alakul. Vetés idején az egészséges búzaszemekkel együtt a talajba jutva, újból alkalom nyílik arra, hogy a férgek vázolt fejlődésmenete megismétlődjék. Ilyen vetésben a fonálférgek néha nagy számmal lepik el tövenként a búzát, úgyhogy a gyökéren s a gyökérszálnak 1–1 cm-nyi részében 10–15, a levélnek 1–1 cm-jében 30–50 db is található.

Ez lehet férgek láz erős fertőzöttség a növény külső eltorzulását is okozhatja. Az előbb vázolt fonálféreghez úgy bélyegei, fejlődése, mint káros hatása tekintetében igen hasonló a takácsmácsonyában élő Anguillulina Tylenchus dipsaci Kühn és más fajok.

A Tylenchulus nemzetség egyik faja T. A mezőgazdasági növények kártevői közt fontos szerepet játszik a fentiekhez közelrokon Heterodera nemzetség, melynek egyik faja az ú.

E fonálféreg nőstényei és hímjei alakilag szembetűnően különböznek egymástól. A hímek orsóalakúak, karcsú testűek és mozgékonyak, a nőstények azonban mindkét csúcsán megnyúlt citromhoz hasonlítanak, hátfelületük pedig domborúbb, mint a hasi felületük. Eredetileg jól fejlett izomzatuk ellenére mozgásuk igen renyhe, mozgási képességük a peték és a magzatok fejlődésének előrehaladtával éppenséggel arányosan csökken az izomzat, s az emésztőcsatorna is fokozatosan elsorvad, hogy a mindinkább táguló méhnek helyet adjanak.

Végül az egész féreg nem egyéb, mint egy vékonyfalú tömlő, mely petékkel van kitöltve. A petékből a magzat még az anya testében bújik ki, az utóbbit azonban csakhamar megrepesztik és a talajba kirajzanak, hogy az útjukba eső gyökerekbe, előszeretettel a cukorrépa, a burgonya stb.

Behatolásukat nagymértékben elősegíti a szájnyílásukból kiölthető, tőrszerű képlet, mellyel a finom gyökerek külső kérgét átfúrják. A gyökerek szöveteiben egy ideig vándorolva, végül közvetlenül a felhám alatt megállapodnak és gyorsan továbbfejlődnek. Testük megduzzad, aminek folytán a gyökér felhámja is kidomborodik s a féreg mintegy apró tömlőben foglal helyet. Ebben a helyzetükben a férgek csakhamar ivarilag is megkülönböztethetőkké válnak.

A fiatal férgek egyrésze ugyanis mindinkább megduzzad, míg másik részüknél a táplálkozás az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik növekedés bizonyos időponttól kezdve szünetel. Az előbbiekből a már említett citromalakú nőstények lesznek, melyek körül a tömlő megreped s a már sajátszerűen áttetszővé vált féregtest a talajba jut. Ezzel szemben az utóbbiak, a hímek egy vedlés után karcsú, ivarérett fonálférgekké alakulnak, átfúrják a gyökér felhámját s ugyancsak a talajba jutva, felkeresik a nőstényeket.

A fejlődésnek a petétől az ivarérett stádiumig való tartama lényegesen változik a külső az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik szerint: nedves meleg sietteti a fejlődést, úgyhogy kedvező esetben egy év leforgása alatt 6–7 nemzedék is kifejlődhet.

Mint lárvakorban különböző rovaroknak, jobbára különböző lepkefajok hernyóinak, valamint szöcskéknek élősködői, említést érdemelnek a Mermitidae-család tagjai.

A kifejlett férgek az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik talajban élnek, míg kikelt álcáik az említett gazdákban olykor tetemes nagyságú lárvákká, illetve ivarérett férgekké nőnek. Ivarérettségük elérése után gazdájukat ismét elhagyják és petéiket a talajba rakják le.

Sütik használata

Egyik igen gyakori fajuk a Mermis albicans Duj. A Rhabditidae-családnak egyik nagyon elterjedt, ivadékcserével heterogonia fejlődő nemzetsége az ember - és állatorvosi nézőpontból is az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik Stongyloides. Kelet-Ázsiában, Dél-Európában s általában a trópusokon mint az embernek egyik gyakori s nem ritkán súlyos betegséget is okozó élősködője nevezetes a S. Fejlődése sok tekintetben emlékeztet az előbb vázolt u. E féregfajnak két nemzedéke van: az ember bélcsatornájában élősködő nemzedék hímnős egyedekből vagy egyes szerzők szerint szűzen az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik nőstényekből áll.

Ezek utódai váltivarú, de szabadonélő nemzedékké fejlődnek, holott az utóbbiak álcái ismét élősködő életmódot folytatnak. Az összes idetartozó fajok, akár ivadékváltakozással, akár a nélkül fejlődnek, megtartották azonban őseiktől örökölt képességüket, hogy gazdájuk sértetlen bőrén átfurakodva juthatnak állandó tartózkodási helyükre, az az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik.

Az eddig tárgyalt fonálférgekkel szemben úgy a fiatal, mint a fejlett korban élősködő életmódot folytatnak az Ascaridae-család tagjai, a szorosabb értelemben vett orsóférgek vagy orsógiliszták. Egyik-másik fajuk igen tetemes hosszúságot, sőt vastagságot is ér el, de vannak köztük aránylag kicsiny fajok is.

az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik

Egyik legszembetűnőbb bélyegük a rendszerint tetemes nagyságú három ajkuk. Mint az ember s a különböző házi- és vadonélő állatok bélcsatornájának lakói, már igen régen ismeretesek, sajátságos azonban, hogy fejlődésük egyes mozzanatait s ezzel kapcsolatos leglényegesebb káros hatásukat csak alig egy évtizeddel ezelőtt sikerült kideríteni. Stewart angol kutató volt az, aki ben azt a nevezetes felfedezést tette, hogy az ember orsóférgének Ascaris lumbricoides L.

az ascaris a laposférgek csoportjába tartozik

Ha az ilyen fertőzés olyan orsóféreg-fajnak petéivel történik, amely faj az illető gazdában élősködni szokott, akkor az állatok a lárvavándorlás befejeztével a bélben megtelepednek s ivarérettekké válnak. Ellenkező esetben azonban kiürülnek.